Hajónapló A hajónaplóban az általunk fontosnak tartott cikkekbõl, elemzésekbõl válogatunk. Médiából jelentem Murányi András, Népszabadság, 2005. január 1. Eredetileg itt most egy pszichiátriai jellegû megfigyelésen alapuló dolgozatnak kellene állnia, különös tekintettel annak alanyára és az emberiségnek megfogalmazott üzeneteire, ám a személyiségfejlõdés és -torzulás alapos, egyénre vonatkozó elemzése elvinné a mellékletet, és akkor a szerkesztõ ideges lenne. Mindenesetre egy médiasztárt nézek hosszú idõ óta hasonlóképp, mint orvos a betegét azon konzílium után, amelynek során eldõlt: Napóleon jól van, a körülötte serénykedõ fehér köpenyes emberek pedig igazából katonák, akik most készítik elõ az uralkodó visszatérését. A médiasztár Csisztu Zsuzsa; célkorosztálya (attitûdileg: most is fáj neki Zámbó Jimmy halála és imádja az Édes, dundi Valentinát) Zsuzsikának becézi, õ magamagát úrinõként határozza meg, s verbálisan már-már obeliszket építhetnénk ennek alapján, ha nem vennénk ide a sportrajongók táborát, valamint a hétköznapi életrõl szimplifikáltan gondolkodó réteget, amely neve elhangzásakor: 1. kifejeli az ablaküveget; 2. injekcióval és kényszerzubbonnyal csillapuló hisztériás rohamot él át; 3. kijelenti, ne kínozzák, inkább megveszi Bunyós Pityu összes CD-jét. Karrierje csúcspontja valószínûleg a nyáron volt, amikor fejhangon sikítozott értelmetlen mondatokat az athéni olimpia megnyitóünnepségérõl, s vicces, tréfás közbeszúrásai után arra lehetett gondolni, hogy ezt a felvételt lejátszhatnák kommunikáció szakos iskolákban, s aki egészségkárosodás nélkül, fegyelmezetten végigüli azt a néhány órát, az egyben eredményes vizsgát is tett. Felületesség, ostobaság, továbbá erõs belsõ kényszerbõl táplálkozó görcsösség az elõbbi kettõ kompenzálására - ekként vonhatnánk konklúziót, de minek is tennénk, amikor nevezettet illetõen mindez nemhogy meggátolja a médiabeli ténykedést, hanem egyenesen elõsegíti azt. Jellemzõ a kialakult szituációra (értsd: még senki nem szólt neki), hogy Zsuzsa mintegy a média fölött lebegõ polihisztorként tölti be mindennapjainkat, s nincs nap, hogy lap ne foglalkozna vele, az eset természetébõl adódóan nem a teljesítményét a középpontba állítva, ellenkezõleg: polihisztorkodását, pazar megjelenését és bûbáját hangsúlyozandó. Mindentudását internetes naplójában is szemlélteti; nem probléma, hogy a vesszõk terén kihívásokkal küszködik, a készséget kézségnek írja, mivel gondolatvilágának ilyesfajta lenyomata legföljebb az amõbák életterének rendszerét elõzi meg, s a lényeg úgyis a kommunikációhoz és az imázshoz kapcsolódó flottság, meg a makacsul tornyosuló akadályok laza átlépése. Nyelvészeti és értelmezési szinten minden bizonnyal gondot okozna ez a mondat (karakterhíven): "Pedig húzott az örvény, az örmény, a "Lokneszi" õslény, az avas, a havas, a rideg táj olyannyira, hogy már-már megcsípte az orrom, de borvirág mégsem az enyémen ült ki. De át sem nyújtottak ehhez hasonlót sem egyben, sem külön, de miért is tették volna, hiszen hemzsegnek körülöttünk az úriemberek, legyen itt szó beszédstílusról, gesztusról, vagy gusztusról, vagy véleményük-kinyilvánításáról, még akkor is, amikor azt senki nem kérdezte..." Segítségül ideírjuk, hogy Zsuzsának egy reggeli tévémûsor kapcsán az õt interjúvoló Havas Henrikkel akadt gondja, tudniillik - tessenek erõsek lenni - a médiacsillag-kolléga kérdéseket akart föltenni neki, mindazonáltal innen jutunk el az örményig, aki lehúzza, valamint a borvirágig, amely nem oda ült ki, ahova, ellenben senki nem adott bort. Zsuzsa válásának részleteitõl ezúttal megkímélem az olvasót, mert hát az már tényleg sok, mi történt a munkamániás médiasztár és az asszonyként otthon ülõ Básthy Pista bácsi között; alanyunk is kiesett a szerepébõl, és egyebek között toprongynak állított be egy újságírónõt, ami kétségkívül helyénvaló megállapítás akkor, ha az ember percenként hirdeti magáról: úrinõ vagyok. Javallatom: részvétel egy relaxációs tanfolyamon, s sûrûn ismételgetni, nyugodt vagyok, ellazulok. Murányi András Médiából jelentem, Népszabadság, 2005. január 1.